UPCOMING TRACK:Next track's title

A keleti srácok is a Napra törnek

A post by Eastaste Eastaste on August 25, 2016

A nyár nem csak a balatonfelvidékezések, hajósalfrédozások és távoli tájegységekről megeresztett irigykedtető panorámafotók szezonja, de stabil popzenei oldalfekvésből nézve a fesztiválok legomlósabb táptalaja is egyben. Evidens, hogy mi, zenebuzi kelet-európai gyerekek örömmel fizetünk be egy-egy hosszúhétvégés koncerthalomra, de mi van azokkal, akik szintén innen indulnak, de a színpad túlsó-felső felén állnak? Megkérdeztük néhány kedvenc régiós előadónkat, hogy milyen élményekkel tértek haza nyári turnéikról, fesztiválkoncertjeikről. Hátha tudunk tőlük tanulni, ha hirtelen popsztárok leszünk.

 

“Épp Budapesten történt, hogy a basszerosunknak pont félórával azelőtt sikerült köddé válnia, hogy el kellett volna indulnunk a reptérre a Szigetről. A telefonja halott, üzenet nem jött, para. De annyira nem feszültünk rá, mert mindig megtaláljuk egymást, ahogyan most is” – mondja Michal Janík, a cseh pszichedelikus indie band Ghost of You dobosa. Aki ellát egy fontos szakmai útravalóval is: a csúcsidőben játszást ugyan nehéz kibuliznia egy kezdő, kis zenekarnak, de amikor képes vagy egy príma show-t gurítani tűző napsütésben is, akkor vagy csak igazán felkészülve. Mert ez azt jelenti, hogy nem korlátoznak az éppen adott feltételek.

 

ghost of you

 

Ami a feltételeket illeti, Christie a Moonlight Breakfastból osztott meg velünk egy felemelő sztorit, ami szökőévente egyszer esik meg, de akkor egy életre bevési magát a zenekari emlékkönyvbe. “Nyár ide vagy oda, a negyedik számunk után lecsapott egy jégzápor, pingponglabda méretű jégdarabokkal. Hiába tartott csak pár percig, mindenünk elázott. Az áram elszállt, de mi felmarkoltuk a gitárokat, a dobot, a klarinétát, egy megafont, és szédületesen jót zenéltünk. Egy akusztikus szett a vaksötétben. Hiába nem volt elektromosság, az az atmoszféra felvillanyozó volt!

 

moonlight-breakfast

 

Persze vannak helyek a keleti blokkban, ahol a jég és a vonyító hideg gyakori vendégek. “Az oroszok nem bírnak betelni a nyári meleggel a hosszú tél után, nekik minden napos nap ünnepnap. Az élő zene pedig megtöbbszörözi ezt a benyomást” – meséli Gayana, a moszkvai énekesnő, aki zsigerből emeli át a nyolcvanas évek popzenéjének legcsúcsabb pillanatait a jelenbe.

 

Gayana_1

 

Gondolatai remekül rezonálnak az észt posztrocker Argo Vals szavaival, aki a nyáron az oroszországi Kirovban léphetett fel, és totálisan ledöbbent, hogy a messzi városban, ahol még az életében nem járt, sokan eljöttek a koncertjére, és nem csak eljöttek, de elvégezték a házi feladatot, és végig velem dúdolták a dalaimat. Nagyon boldogok voltak, hogy egy szomszédos ország kultúrájának egy darabja meglátogatja őket, és ezt igyekeztek meghálálni.”

 

Argo Vals _plaadiesitlus_KrisMoor

 

Persze nem mehet mindig minden flottul. Mert míg a nyári időszak a zenehallgatónak kisebbfajta paradicsomi állapotokkal szolgál, a zenészeknek néha mindenféle viszontagsággal kell szembesülniük: elcseszett ütemezéssel, beragadó autópályával, lerohadó turnébusszal, koncert közben feltétlenül a kordon mögé rángatni és rögtön házasodni akaró rajongóval, kezelhetetlenné váló zenekartaggal. Például biztosan nem akarnánk olyan helyzetbe keveredni, mint amibe a lettországi Pink Elephant, akiknek Hollandiában mondta be az unalmast a kocsijuk, és 24 órájuk volt, hogy megjavíttassák, aztán azzal a lendülettel hazaérjenek vele a nyári turnéjuk kezdetére. És még kereket is kellett cserélniük az anyaországba érve, egy vihartól latyakos országút mentén. De végül megcsinálták.

 

the pink elephant

 

A kemény, váratlan esőzés nem ajándékozta meg Magyarország feltörekvő villanyzenei producerét, Rumexet sem: egy kolozsvári fesztiválra igyekezett, negyven centi mély sártengerben, fehér Air Maxben vágott át épp a színpad felé, hogy ott azzal a hírrel fogadják, hogy ezen a helyszínen minden elmarad. Már ráztak is a hangfalak a víztől. Másnap Tusványoson jött a következő fellépés, viszont a kontrollerei még mindig nem működtek a nedvességtől.

 

rumex

 

Viszont a sors fogta magát, és hamar visszaadta, amit elvett:  A szállásunkat adó házinéni retró hajszárítójával megoldottuk a problémát és aznap este életemben először egy jam sessiont hoztunk össze a másik WomenWorks fellépővel, Trabalkával. Ott on the spot egymásra találtunk, azóta Szentbékkállán is felléptünk, és elkezdődött egy erős kollaboráció köztünk, aminek szívből örülök.”

 

Szeretnél többet megtudni a keleti srácokról? Csekkold előző blogposztunkat, vagy hallgass bele a zenei katalógusunkba!

Ha nincs meg amit keresel, vagy további kérdéseid vannak, írj a net@eastaste.net–re és segítünk megtalálni, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj a legfrissebb zenékről és újdonságokról!